Az alkoholizmus végstádiuma borzalmasan néz ki

Szörnyű dolog olyasvalakit elesettnek és gyengének látni, akiről tudod, hogy valójában erős is lehetne. Vagy legalább is nem feltétlenül kellene ilyen állapotban lennie. Ott van például a kollégám, és egyben legjobb barátom apukája, aki sajnos masszív alkoholista hosszú évek óta. Borzalmas lehet nekik; hogy őszinte legyek, én maximum elképzelni tudom, hogy milyen lehet vele együtt élni. Néha mesélt róla, bár nem sokat, de az éppen elég volt, hogy egy életre elmenjen a kedvem a kemény piálástól. Viszont hallani róla és a saját szememmel látni két teljesen különböző dolog. Suhanckoromban még láttam az öreget kicsit jobb állapotban, amikor még legalább a kedélye és az egészsége egy része megvolt, azonban évek teltek el azóta, és elmondás alapján sokat romlott a helyzet. Egy olyan embert látni, akinél már az alkoholizmus végstádiuma játszódik, és akit egykor kedveltél, nagyon nehéz még felkészülten is.

A barátommal kamaszkorunk óta ismerjük egymást, és a véletlen úgy alakította az életet, hogy ugyanabban a mobiltelefon kereskedésben kezdtünk el dolgozni. Így továbbra is elválaszthatatlanok maradtunk, minden baromságot megcsináltunk együtt. Régebben az apukája is egy jó humorú, nagyszerű kedélyű ember volt, bár az átlagosnál már akkor is jóval többet ivott. Sose gondoltam volna, hogy az alkoholizmus végstádiuma nála is eljöhet, sihederként még nem fogja fel az ember, hogy az élet törékenyebb, mint amilyennek hiszi. Sajnos a barátom édesanyja már nagyon korán elhagyta őket, és ezt a fater nemigen tudta soha feldolgozni. Fordítva fejlődtek: amíg a barátom egyre önállóbb és felelősségteljesebb lett, addig az apja egyre inkább gondoskodásra szorult. Addigra, mire az alkoholizmus végstádiuma kialakult, már el sem hagyta a lakást, a fiának kellett mindenben kiszolgálnia. Borzalmas.

Sajnos ezért nem tudott soha elköltözni, és nem is fog tudni, amíg az apja él, vagy ha netán valami csoda folytán meg nem változik. Sokat olvasgattam a témában, és találtam is egy-két értékesebb oldalt, írást, sőt, még egy kiváló magánklinika elérhetőségét is elküldtem neki, hogy ha a kezelést nem is tudják igénybe venni, legalább valamelyik szakértővel beszéljen, hátha tud tanácsot adni az öreg kezelésében. Egy ember, akinél az alkoholizmus végstádiuma áll fenn, gyakorlatilag magatehetetlen, és leginkább ez döbbentett meg benne. Egyszer valamit kölcsönkértem a barátomtól, és felugrottam vele a lakásba. Amit ott tapasztaltam, az valami embertelen volt. Az apja el volt zárkózva, a szobájából orrfacsaró bűz áradt, mert nem volt hajlandó szellőztetni és átöltözni, a lakás pedig, bár láthatóan a barátom mindent megtett, ami tőle tellett, úszott a mocsokban. Borzalmas az ilyesmit látni, és bár nem sokkal később valóban megfogadta a tanácsomat és felkereste az ajánlott addiktológiai klinikát, sajnos akinél már az alkoholizmus végstádiuma zajlik, azzal csodát ők se tudnak művelni.