Generációváltás a cégben, avagy a nehéz staféta

Ami generációról generációra öröklődik, az mindig azt jelenti, hogy az illető dolog valami nagy értékkel bír. Lehet ilyen gy ingatlan, egy műtárgy, vagy akár egy különleges recept, amit csak az a család tud elkészíteni, csak úgy. Az, hogy kinek mi az érték teljesen relatív, hiszen egy milliárdosnak egy ház semmiség, és a leghíresebb francia séfek legkülönlegesebb fogásait is megkóstolhatja, de ha abban az épületben már a nagyapád keze munkája is benne van, és annál a süteménynél, amit nagyanyád sütött még nem ettél soha finomabbat, akkor máris lényegesen gazdagabbnak érezheted magad, mint bármilyen mágnás. Egy vállalkozás is hatalmas érték lehet, viszont egy generációváltás a cégben nem biztos, hogy olyan könnyen megy, mint egy recept vagy egy tulajdoni lap átadása.

Van nekem egy régi, igen kedves barátom, aki valami ilyesmi cipőben járt. Az apukája annak idején felismerte a mobiltelefonokban rejtő hosszú távú megélhetési forrást, és még a ’90-es években nyitott egy mobilos szakboltot és szervizt. A rendszerváltás utáni évtizedben kicsit még más volt a helyzet, még volt rá lehetősége, hogy egy akkoriban nemigen preferált, mostanra viszont központi helyen lévő utcában vegyen magának egy üzlethelyiséget, és azóta is kitartóan üzemelteti. Persze az elmúlt 20-25 évben rengeteget változott a technológia és a trendek, de az öregnek valahogy mindig sikerült talpon maradnia, mert lépést tudott tartani ezzel az irammal. Mostanra viszont eléggé megfáradt, és arra a döntésre jutott, hogy átadná a stafétát a fiának, azaz a barátomnak. Ő viszont világ életében egy kissé lusta volt, nemigen vette a fáradtságot, hogy a faterja mellett beletanuljon a szakmába.

Az én kedves cimborám odáig van a mobilokért, mindig azzal volt ő a nagyvagyány, hogy az elsők között volt meg neki a legfrissebb, legjobb készülék. Persze, ilyen háttérrel nem csoda, akinek az apja szakboltot üzemeltet, annak könnyű. Csak aztán az évek teltek, az üzlet jól ment, a barátom pedig egy köztes állapotba süppedt: csinált is valamit, meg nem is. Tanult is, meg nem is, és így szépen ellavírozgatott eddig. Most azonban, hogy jönne a generációváltás a cégben, elég nagy bajban van, ugyanis fogalma sincs, hogy mit kezdjen a helyzettel. Az apja semmiképpen nem szeretné bezárni az üzletet csak azért, mert a fiáról kiderült, hogy életképtelen, viszont így nyugodt szívvel sem tudja átadni, hiszen neki a fél élete van benne. Ez így viszont patthelyzet, ebbe kellett nekem kicsit belenyúlnom.

A barátnőm találta meg azt a generációváltással foglalkozó céget, amelyiket végül ajánlottam nekik. Először nem teljesen értettem, hogy mit akar a kedvesem mondani, amikor egyik este közölte, hogy ezért még hálás lesz valaki. Mint kiderült, a háttérből ő is figyelemmel kísérte az eseményeket, és amikor csak valami ehhez kapcsolódót talált, azt elraktározta. Mit elraktározta! Elemezte, kiértékelte és a végén előállt a megoldással! Gyakran mondom neki, hogy egy mesterséges intelligenciával kezdtem, ő meg csak kuncog, hogy majd ha átveszi az uralmat, akkor engem végez ki utolsónak. A lényeg, hogy megtalálta ezt az emlegetett vállalatot, akiknek a specialitása a generációváltás a cégben, családi vállalkozásokat pedig láthatóan különösen szeretnek kihúzni a bajból, szóval kézenfekvő volt, hogy apának-fiúnak egyaránt elküldjem az oldalukat. Utána már csak keresztbe kellett tenni az ujjaimat és szurkolni.

Nem tudom, hogy hogyan csinálták, vagy mit csináltak, de tudják a dolgukat! A barátom egyre többször ott tölti a napját a boltban, szépen lépésről lépésre sajátítja el a fogásokat, szakkifejezéseket, ügyfélkezelést, és mindent, ami ahhoz kell majd, hogy pár év múlva már teljesen az övé legyen. A legutóbbi értesüléseim szerint először alkalmazottként kezdte, azóta pedig már helyettes üzletvezetővé lépett elő. Ezek szerint mégis van benne valamiféle affinitás a dologra, esetleg rádöbbentették, hogy a jövője függ ettől, és végre elkezdett benőni a feje lágya. Legyen is így, lassan rossz volt nézni, ahogy eltékozolja az életét.