A szappan alapanyaga és a digitális csömör

Reggel régen az volt az első mozdulatom, hogy a telefonom után nyúltam, még mielőtt felültem volna az ágyban. Értesítések, hírek, üzenetek, és máris pörgött az agyam, pedig még fel sem keltem. Estére ugyanígy zártam a napot: a kijelző fénye volt az utolsó, amit láttam. Hónapokig fel sem tűnt, mennyire kimerít ez, csak azt éreztem, hogy egyre nehezebben kapcsolok ki.

Egy idő után tudatosan kerestem valamit, ami a kezemet és a figyelmemet is leköti, de semmi köze a képernyőhöz.

A megoldás egy ismerősöm révén jött, akivel egy hétvégi összejövetelen beszélgettem. Panaszkodtam neki, hogy állandóan a telefonomat nyomkodom, mire ő mesélte, hogy nála ezt a szappankészítés szorította ki az esti óráiból. Először furcsálltam, de minél többet mesélt róla, annál vonzóbbnak tűnt. Az, hogy van egy elfoglaltság, amihez két kéz és teljes figyelem kell, pont az volt, amire vágytam.

Megmutatta a telefonján, honnan szerzi be a hozzávalókat, és bevallom, ott egy pillanatra még mindig a kijelzőt bámultam, de már egészen más okból. A szappan alapanyaga szépen kategóriákba volt rendezve, az olajoktól a vajakon át a lúgokig, és rögtön láttam, hogy egy kezdő is el tud igazodni rajta. Nem kellett három különböző helyről összevadásznom a dolgokat.

Először szándékosan keveset rendeltem, mert nem akartam fejvesztve telerakni a konyhaszekrényt olyasmivel, amibe még csak most kezdek bele. Egy alap olajat, egy vajat és a hozzá való lúgot vettem, hogy legyen miből elkészíteni az első adagot. A csomag pár munkanap alatt megérkezett, és emlékszem, hogy aznap este a telefon helyett a dobozt bontogattam izgatottan.

Az első szappant egy vasárnap délelőtt készítettem el. Kiterítettem mindent az asztalra, felvettem a védőkesztyűt, és lassan, óvatosan dolgoztam. Ami a legjobban meglepett, az a csend volt a fejemben. Miközben a masszát kevertem és figyeltem, ahogy sűrűsödik, eszembe sem jutott a telefon. Egy órán át egyszer sem néztem meg, és ez hónapok óta nem fordult elő velem.

Onnantól ez lett az esti rituálém. Nem minden nap öntök szappant, de amikor érzem, hogy túl sokat voltam a kijelző előtt, leülök az asztalhoz, és csinálok valamit a kezemmel. A telefonom ilyenkor a másik szobában marad, és meg sem hiányzik. Eleinte furcsa volt, hogy nincs nálam, és néha reflexből nyúltam volna utána, de pár hét alatt elmúlt ez az inger. A négy hét érlelés után pedig ott a polcon a kézzelfogható eredmény, amit nem lehet végiggörgetni, csak megfogni és használni. Van benne valami megnyugtató, hogy a türelmemnek látható, megfogható jutalma lett.

Időközben belejöttem annyira, hogy színekkel és illatokkal is kísérletezem, így minden darab kicsit más lesz. A jó szappan alapanyaga ott van a konyhámban, és bármikor nekiállhatok, ha úgy érzem, ki kell szakadnom a digitális zajból. Néha csak előveszem a hozzávalókat, és már attól megnyugszom, hogy tudom, este lesz egy óra, ami csak az enyém, képernyő nélkül. A pipereporta.hu kínálatából azóta is rendszeresen rendelek, és lassan a fél család tőlem kapja a kézműves szappant ajándékba, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit egy boltban vennék.

A telefonomat persze ma is használom, hiszen a munkámhoz és a kapcsolataimhoz kell. De már nem ez az első és utolsó mozdulatom a nap két végén. Megtanultam, hogy a kijelzőt le lehet tenni, ha van helyette valami, ami legalább annyira leköt, csak épp jó értelemben fáraszt el. A pipereporta.hu segített, hogy ez a valami megérkezzen az otthonomba, és azóta sokkal nyugodtabban alszom el, mint amikor még a képernyő fénye volt az utolsó, amit láttam.