Egy szomszédi tipp után újraterveztük a fiam érettségi évét

Visszanézve az egész azzal kezdődött, hogy tavaly nyáron megadtam magam a telefon ügyében.

A fiam addig egy hatéves készüléket használt, amit még a bátyjától örökölt. Az akkumulátora délutánra elfogyott, a kamerája homályos képeket adott, és a legutolsó rendszerfrissítést sem kapta meg. Én mégis húztam az időt, mert azt hittem, hogy egy új telefon csak arra kell, hogy még többet nézze.

Júliusban aztán leültünk, és végigmentünk azon, mi kell neki valójában. Nem a legerősebb processzor és nem a legjobb kamera. Egy akkumulátor, ami kibírja az iskolát és az edzést, egy képernyő, ami a napon is látszik, és annyi tárhely, hogy ne kelljen hetente takarítani.

Két hetet töltöttünk azzal, hogy összehasonlítottuk a lehetőségeket. Táblázatot csináltunk, oszlopokkal: ár, üzemidő, tárhely, javíthatóság, mennyi ideig kap frissítést, mennyibe kerül hozzá egy tok, és mennyit ér, ha két év múlva továbbadjuk. Hét oszlop lett belőle, és a fiam töltötte ki, mert ő találta meg gyorsabban az adatokat.

Kiderült, hogy az a készülék, amit ő először kinézett, a hét szempontból háromnak felelt meg. Az, amit végül megvettünk, ötnek, és harmincezer forinttal olcsóbb volt. A különbözetből lett egy rendes tok és egy előre kifizetett kijelzőcsere.

Az volt az első alkalom, hogy komoly pénzről közösen döntöttünk. Ő hozta az érveket, én a kereteket, és a végén egyikünk sem érezte úgy, hogy legyőzték.

Augusztus végén már az utolsó gimnáziumi éve elé néztünk, és eszembe jutott, hogy azt a döntést is meg lehetne előzni egy ilyen táblázattal.

Amit a szomszéd mondott a kertkapuban

Szeptember elején a szomszédasszonyunk állított meg, amikor a kukát vittem ki. A lánya két éve érettségizett, és ő is végigcsinálta ugyanezt a menetet. Egy mondata maradt meg belőle: azt mondta, hogy nem a felkészülés hiányzott, hanem az idő, mert mindent az utolsó két hónapra hagytak.

Elmesélte, hogy januárban vették észre, mennyi van hátra, és onnantól minden hétvégéjük ráment. A lánya végül átment, de úgy, hogy három hónapig gyakorlatilag nem élt.

A fiamnak akkor középszintű angol jegye négyes volt, és a nyelvtudása körülbelül az iskolai anyagot fedte le. A cél viszont egy emelt szintű érettségi és utána egy nyelvvizsga lett volna, mert a szakra, ahová jelentkezni akart, mindkettő pontot ér. Nyolc hónapunk volt rá.

A szomszédasszony a beszélgetés végén megemlítette azt a helyet, ahová a lánya járt. Otthon még aznap este rákerestem.

Miért nem a heti két óra mellett döntöttünk

A Hollywood Nyelvstúdió oldalán az első dolog, ami megfogott, egy összehasonlító táblázat volt. Egyik oldalon a hagyományos tanulás, másikon a nyelvstúdiós módszer. Az egyik sor arról szólt, hogy előre megmondják, hány óra tanulásra lesz szükséged, míg a hagyományos úton ez sosem derül ki. Pontosan ez hiányzott nekünk.

Volt ott más sor is, ami ismerős volt. Az, hogy a hagyományos úton a csoport tudásszintje és órarendje dönti el, milyen tempóban haladsz. Meg az is, hogy tanulás közben jön a fáradtság és az unalom, mert az óra nagy része hallgatással telik.

A módszerük nem csoportos. Magántanári csapattal dolgoznak, a tananyagot a tanuló szintjéhez és céljához igazítják, és az órák 80 százaléka gyakorlás, 20 százaléka elmélet. Azt állítják, hogy ezzel háromszor gyorsabban lehet haladni, mint csoportban vagy magántanárral, és nincs otthoni tanulás, nincs kötelező házi feladat.

Ez utóbbi nálunk konkrét számot jelentett. A fiamnak akkor heti tizenhat órája ment el sportra, és minden este volt írásbelije valamiből. Egy olyan tanfolyam, ami plusz feladatot ad haza, nálunk három hét után elhalt volna.

Hogyan néz ki egy intenzív program

A kínálatuk három hónapos csomagokra épül, és a különbség a havi óraszámban van. A normál változat havi 30 órát jelent, tehát összesen 90 órát. Efölött van a havi 40, az 50 és a 60 órás tempó is, az utolsó összesen 180 óra három hónap alatt. Mellé mindegyikhez jár 90 napos hozzáférés az online oktatófelületükhöz, ahol otthon is lehet gyakorolni, ha valakinek erre van kedve.

A legsűrűbb tempóhoz náluk egy feltételt is odaírnak: havi 120 órát kell tanulásra fordítani, ami hetente 30 órát jelent, és emellé át kell rendezni az életet átmenetileg. Ezt nem szépítik. Az alvásról és az étkezésről is írnak, meg arról, hogy kell egy cél, ami továbbvisz, amikor csökken a lendület.

Amikor a fiammal végignéztük ezeket, ugyanaz történt, mint a telefonnál. Ő a legnagyobb óraszámot akarta, én pedig végigkérdeztem, mikor aludna. A végén a középső tempónál kötöttünk ki, mert az fért bele az edzések mellé, és mert januárra hagytunk tartalékot.

Az árakról annyit érdemes tudni, hogy a csomagok havidíjasak, és a listaárak mellett időszakos kedvezményeket is hirdetnek. Ezek hónapról hónapra változnak, ezért nekünk is az volt a tapasztalatunk, hogy a konkrét összeget mindig érdemes egyeztetni, mielőtt bárki számolni kezd vele.

Ami viszont nem az akciótól függött, az a garanciájuk. Ha valaki végigjárja a rá szabott tanulási programot, de nem éri el a kitűzött célt, addig járhat tovább díjtalanul, amíg az eredmény elő nem áll. Ezt a mondatot háromszor olvastam el, mielőtt elhittem.

Ami az év alatt tényleg történt

Először egy bemutató alkalomra mentünk el, amiért nem kellett fizetni. Ott felmérték a szintjét, kilencven percet tanult velük, és a végén kaptunk egy programot azzal, hogy hány óra kell a célhoz. Nekem ez a szám volt a fordulópont, mert addig csak reménykedtünk.

Októbertől járt hozzájuk. Az első hetekben semmi látványos nem történt, csak annyi, hogy nem volt kifogása. Novemberben kezdett el angolul beszélni a konyhában, eleinte viccből, aztán egyre kevésbé viccből. Karácsonykor a nagymamájának mesélt el egy filmet, végig angolul, mert a bátyja bevállalt egy fogadást.

Az angol intenzív nyelvtanfolyam alatt egyébként én is megtanultam valamit, méghozzá magamról. Miközben őt vittem, kétszer beültem az egyik órájára megvárni, és mindkétszer megszólítottak. Januárban jelentkeztem be először, negyven év után, hogy megnézzem, hol tartok.

Egy angol intenzív nyelvtanfolyam mellett a legnehezebb rész nem a tanulás, hanem az első három hét, amíg a család átrendezi maga körül a heteket. Nálunk a vacsora fél órával később lett, a bevásárlás átkerült szombatra, és a fiam edzésterve is módosult egy kicsit. A negyedik héten már senki nem beszélt róla, mert megszoktuk.

A telefon, amit tavaly nyáron vettünk, még mindig kitart egy egész napot. Egy dolog változott rajta: az angol nyelvre állítva használja, mert azt mondja, így gyorsabban jönnek a szavak. Ezt nem a Hollywood Nyelvstúdióban javasolta neki senki, ez a saját ötlete volt. A táblázatokat viszont azóta is együtt csináljuk, és a következőben már az én óraszámom is benne van.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a hollywoodnyelvstudio.hu-t, érdemes tanulmányozni a sok hasznos leírást, ami az oldalon szerepel. Utána pedig könnyedén el is tudjuk dönteni, hogy nekünk valóak-e az általuk ajánlott lehetőségek – szerintem nagyon megéri kipróbálni a saját, egyedi módszerüket! Azokat is csak biztatni tudok, akik korábban sok problémába ütköztek az iskolarendszerben a nyelvtanulás során. Garantálom, hogy itt nem fognak visszaköszönni a régi, rossz emlékek, sőt szuper újak élményekkel lehet majd gyarapodni.